Szeretem magam, mert……

Szeresd magad, mert csak így hihetsz magadban. A célodat pedig csak akkor éred el, ha hiszel magadban.

Remélem, túl vagy a nehezén, vagyis összegyűjtöttél már tíz olyan tulajdonságodat, amit értékelsz magadban.

Ha esetleg nem sikerült, adok egy-két támpontot, amivel elindulhatsz, vagy amivel továbbléphetsz.

Egy nagyon kedves ismerősöm, akinek évekkel ezelőtt, a kezdetek kezdetén segítettem abban, hogy a fejéről a talpára állítsa az életét, azt mondta nekem, mélységesen elkeseredve, könnyekkel a szemében és remegő hanggal, hogy nincs…. egészen egyszerűen nincs olyan tulajdonsága, amit szeretne magában. És az a helyzet, hogy ez így is volt, tényleg nem volt olyan tulajdonsága, amit szeretett volna.

Mélységesen elkeseredve élt, kilátástalanul, és úgy érezte, hogy értéktelen az élete, bármibe fog is bele, semmi nem sikerül. Neki az volt az élete célja, hogy párt találjon magának, és gyermekei legyenek, hogy családja legyen, akikről gondoskodhat, akiket terelgethet, akik körül folyton ott lehet, vigyázhat rájuk. Tipikus tyúkanyó ő, itt írtam is erről a típusról.

Mivel ő ebbe a személyiség kategóriába tartozik, neki az a legnagyobb büntetés, amit az élettől kaphat, hogy nincs körülötte senki, akinek szüksége van rá. Ez a típus ebben a helyzetben úgy reagál, hogy azonnal önmagát kezdi okolni. Azt mondja magának: “Nincs körülöttem senki, akit szerethetnék. Ez azért van, mert engem sem szeret senki, hiszen én nem vagyok szerethető.” És a verkli beindul: elkezdi büntetni magát, és ismételgeti magának, hogy ő bizony nem szerethető. Ezt magyarázza, ezt sulykolja a tudatalattijába, és ahelyett, hogy a megoldáson törné a fejét, és kifelé kezdene jönni a helyzetből, egyre mélyebbre süpped bele.

És amikor már teljesen lenyomta az önbecsülését, olyan szinten sugározta magából az “engem nem lehet szeretni, nekem nem sikerül semmi” üzenetet, hogy szinte tapintani lehetett. Csoda, hogy nem volt olyan férfi, aki ne menekült volna futva előle?

Ekkor kezdtünk beszélgetni a problémájáról. Már régen lehetett látni, hogy baj van, de addig, amíg nem ismerte fel, amíg nem jutott el addig, hogy ki merte mondani, hogy tényleg baj van, addig semmit nem tehettem érte. Akkor azonban, egy csöndes tavaszi délutánon a konyhámban ücsörögve végre megnyílt nekem, és bevallotta, hogy mennyire nagy bajban van.

Ekkor kezdhettem segíteni neki, és adtam első feladatául, hogy szedje össze azt a tíz tulajdonságot, amit a legjobban szeret magában.

Gyötrődött rajta. Hazament, próbálkozott. Másnap újra találkoztunk, ekkor mondta nekem könnyekkel a szemében, hogy nincs jó tulajdonsága. Nem szereti egyetlen tulajdonságát sem.

Beszélgetni kezdtünk, és megkérdeztem tőle, hogy szerinte mekkora segítség volt az nekem, amikor alig egy éves kisfiamra vigyázott több héten keresztül, miközben nekem dolgoznom kellett. És hogy mennyire jól bánt azzal a pici gyerekkel. Ugye, milyen jó, hogy ilyen ösztönösen jól ért a picik nyelvén?

Kicsit elmosolyodott, és leírta az első jó tulajdonságát, amit szeret magában: Nagyon szeretem a gyerekeket, és nagyon jól bánok velük.

Aztán arról beszélgettünk, hogy milyen szép gyöngyékszert készített nekem a születésnapomra. Rövidesen leírta a második jó tulajdonságát: Jó ízlésem van, ügyesen készítek gyöngyékszereket.

Mindjárt következett a harmadik jó tulajdonság: Jószívű vagyok, és mindig olyasmit ajándékozok, amiről tudom, hogy örülni fog neki az illető.

És folytattuk tovább, tovább, egyre tovább. Nem tíz, de legalább tizenöt tulajdonságot szedtünk össze, amiket mind-mind szeretett magában, csak elő kellett csalogatni a mélyen tudat alá nyomott állapotából.

Sokáig beszélgettünk, és az én kedves barátnőm, aki sírva és meggyötörve érkezett, mosolyogva, és picinyke reménysugárral a szemében távozott. Jólesett tudnia, hogy van miért szeretnie magát, és jólesett felismernie, hogy van aki szeresse: például én szerettem őt.

Az ő célja nem a fogyás volt, hanem a boldog élet, de végül is egyre megy: a gondok forrása ugyanott van, benned, valahol jó mélyen elásva.

Ha tehát eddig nem sikerült volna, most ülj neki újra, és írd össze, kérlek, tíz olyan tulajdonságodat, amit szeretsz magadban.

És ha megvan, következik a leírtak tudatosítása. Olvasd el magadnak az összeset, hangosan, úgy, hogy minden egyes tulajdonságod elé azt mondod, hogy: Szeretem magam azért, mert………

Hidd el, nem humbug. Most programozunk. Méghozzá a tudatodat. Bele fogsz jönni, rövidesen már egészen rutinos leszel. Olvasd, és ha közben megtanulod, az sem baj 🙂  Minden nap olvasd fel magadnak, hogy miért is szereted magad.

Rövidesen pedig folytatjuk a következő feladattal. Addig is: szeresd magad, hiszen ki szeressen téged, ha te nem szereted saját magadat?