Van kiút a gödörből!

A gödörnek megvan az a jó tulajdonsága, hogy csak egy út vezet a mélyéről tovább.

Fölfelé.

Nem hiszem, hogy van olyan aki még nem érezte magát a gödör mélyén. Időről időre előfordul, hogy a hullámok összecsapni látszanak a fejed felett. Nem biztos, hogy nagy a baj, de ha benne vagy, nagyon nehéz meglátni a kiutat. A gödör mélye félelmetes hely. Körben falak. Nincs út semerre, és aki oda kerül, az csak körbe és lefelé tud nézni. Rettegve attól, hogy még mélyebbre csúszik.

A gödörnek azonban megvan az a jó tulajdonsága, hogy valahol van egy alja, és onnan csak egy út vezet tovább. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy páni félelmed, és marcangoló önvádjaid ellenére tudatosítsd magadban: ura leszel a helyzetnek, mert ura leszel a gondolataidnak.

Igen, a gondolataidnak. Hiszen a gondolataid zárnak be a gödör mélyére, azok nem engedik, hogy higgadtan elemezd a helyzeted, azok nem engedik, hogy meglásd magadban a jót, azok ismételgetik a hiábavalóságodat, a körben-körben járó gondolataid azok, amik a gödör mélyén fogva tartanak. 

Akkor vagy a mélyén a saját elméd gödrének, amikor már csak rossz tulajdonságokat tudsz mondani magadról. Amikor csak olyan dolgokat tudsz felidézni az életedből, amikben pórul jártál, amikben szomorú vagy megalázott voltál. A tested is jelek ezreit küldi: fáradt vagy, bármennyit alszol, mindig álmos maradsz. Éjjelente felriadsz, gyötörnek a rémképek, amit az agyad megállás nélkül, sorozatban vetít eléd. Torkodban dobog a szíved, tüdőd kapkodva és felszínesen, szaggatva szívja be a levegőt.  Ismerd fel a jeleket és örülj nekik! Igen, örülj nekik, mert ha itt tartasz, akkor lejjebb már nem mehetsz. Akkor megadatik a lehetőség a kiemelkedésre.

Nagyon nehéz a feladat, de valahogy el kell indulni. Elsőként próbálj megnyugodni. Tudatosítsd az elméddel, hogy elérkeztél a gödör mélyére. Itt már biztonságban vagy, mert nem csúszhatsz tovább. De ahhoz, hogy megvesd a lábad, meg kell nyugodnod. Lélegezz mélyeket. Érezd, ahogy a levegő átjárja a tested, és irányítsd a gondolataidat: amikor észreveszed, hogy a legrosszabb forgatókönyveket pörgeti az agyad, azonnal állítsd meg a gondolatsort. Uralkodj a gondolataidon. 

Észre fogod venni, hogy mikor érkezett el az ideje kinézni az égre. Ne akkor, amikor éjszaka van, ne akkor, amikor fekete felhők takarják el a napot, ne akkor, amikor esik az eső. Várj addig, amíg kisüt a nap. Érezned kell, hogy neked is süt! A cél ott van fönt, a gödör peremén, és az út, ami előtt állsz, akkora lehetőségeket tartogat neked, amiről álmodni sem mertél korábban.

Ne a peremet akard elérni. Egy közelebbi pontot szemelj ki magadnak. Olyat, ami jó eséllyel elérhető. Ami örömöt fog okozni. Ami sikerélményt ad amikor elérted. És amikor odaértél, csak akkor nézz újra föl, aztán le: láthatod, mennyivel közelebb van a cél, és mennyit távolodtál a mélytől. Így menj felfelé, napról napra, lassanként. Mindig tudatosítsd magadban a nap végén, hogy milyen fantasztikus eredményeket értél már el. Ahogy haladsz fölfelé, meglátod, hogy változnak meg a gondolataid, mennyire átalakul a jövőképed. Mennyire jó érzés lesz bízni magadban, mennyire fogod szeretni az alakuló új önmagadat.

És amikor kihúzódszkodsz a gödörből, és azt hiszed, hogy elérted a célodat, meg fogod látni a hegyet! És semmi nem akadályozhat meg abban, hogy oda is eljuss, a hegy tetejére. Mert aki a mélyből ki tudott jönni, az a hegyre is fel tud mászni. 

Te is. Én is. Mindannyian.