Valami megváltozott…..????

Valami megváltozott ! ?

Elérkezett 2016, én meg ebben az évben 48 éves leszek….

Ez önmagában még nem lenne nagy baj, csak úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben kezdtem kicsit elhanyagolni magam. Nagyon nehezen szánom rá magam olyan dolgokra, amiket korábban gond nélkül megtettem. Sokat töprengtem ezen az utóbbi napokban… vajon mi történhetett, ami miatt az elmúlt évben nem sikerült kordában tartanom a súlyomat, és felszedtem pár kilót. 

Arra jöttem rá, hogy én is bedőltem annak a közhiedelemnek, hogy túl a negyvenen, sőt, lassan közel az ötvenhez, már nagyon nehéz megtartani a testsúlyt, fogyni pedig majdnem lehetetlen. Ez a gondolat pedig egyfajta felmentést adott nekem. Valami kisördög a vállamra ült, és azt mondta, hogy nem baj, ha nem tudom megtartani a súlyomat, és nem baj, ha felszedek pár kilót, hiszen ez nem az én bűnöm. Ilyen az élet, ilyen a nő, ilyen a genetika, ilyen a biológia. Minden és mindenki hibás lehet, de én nem, én ártatlan vagyok, én csak engedelmeskedem az élet törvényeinek. 

Igen ám, csakhogy ennek a tudat alatt megfogalmazott felmentésnek az lett a következménye, hogy amikor január 1.-én ráálltam a mérlegre, pontosan 5 kg-al voltam nehezebb, mint az előző január elsején. Nem szoktam sokszor a mérlegre állni, legalábbis azóta, hogy egyszer sikeresen fogytam le közel 20 kilót. Most azonban meg kell hogy változzon a helyzet. 

Őszintén szólva, sokat töprengtem azon, hogy hol kéne ezt a dolgot megfogni, hogy vissza tudjak fordulni erről a nagyon is nem jó útról. Biztos igaza van mindenkinek, aki arról beszél, hogy minden a fejben dől el, hiszen én is ott adtam fel ezt a dolgot. Úgy döntöttem, valahol tudat alatt, hogy ha meghízok, akkor meghízok. Nyilván nem tudatosan döntöttem így, hanem már megint a tudat alatt döntött helyettem valami benső énem. 

Úgyhogy meg kell fognom ezt a dolgot, és mivel arra jöttem rá, hogy mivel fejben dőlt el ez a kérdés, fejben adtam felmentést magamnak, ezért a megoldásnak is majd fejben kell eldőlnie. Azon kezdtem elmélkedni, hogy mit kéne másképp csinálni, mert ahogy Einstein is megmondta, nagyon nagy butaság azt várni, hogy mindent mindig ugyanúgy csinálunk, az eredmény pedig egyszer csak valami más lesz majd.

Úgyhogy arra a döntésre jutottam, hogy megfogom ezt a dolgot valahol a fejemben, és amikor jól magamba néztem akkor döbbentem rá arra, hogy én ezt a felmentést tényleg megadtam magamnak, és éltem azzal a kényelemmel, amit adott: hogy nem kell felelősséget vállalnom, nem kell ostoroznom magam, milyen jó dolog este jól bevacsorázni, milyen kényelmes nem elmenni az edzésre, hanem helyette befeküdni az ágyba és olvasni, de rá kellett döbbenjek, hogy ennek rendkívül kellemetlen következményei vannak. Ha másra nem is gondolok, csak ilyen egyszerű dolgokra hogy egy nadrág…  Ami még rám jön ugyan, de nagyon szorít, és ha új ruhát kell vennem, már nem elég a 44-es, már a 46-osok közt keresgélek.  Nagyon rosszul érint. 

Ezért arra a döntésre jutottam, hogy átkattintom azt a bizonyos kapcsolót a fejemben. De mivel könnyen mondja az ember, hogy na majd holnaptól, vagy hétfőtől vagy akármikortól fogyókúrázik, és rendkívül könnyen mondhatja azt is, hogy mégse, ezért úgy döntöttem, megosztom veletek azokat az eseményeket, amik történnek.

Nem ígérem, hogy minden nap írni fogok. Biztos meg is unnátok. Viszont azt megígérem, hogy minden héten leírom legalább egyszer, hogy mi minden történt a házam táján.

Ha te is írod, mi történik veled, sikeresebb leszel!

Úgyhogy ezzel a reménnyel, meg azzal, hogy talán lesztek egy páran, akik erőt merítetek az én történetemből (feltéve és remélve, hogy sikeres lesz),  megpróbálok felülemelkedni a nehézségeken, és végigcsinálok egy programot, ami nem fogyókúra, nem megvonásokon alapuló kötelező érvényű valami, hanem előveszem azt a régi, jól bevált módszert, amit 8 éve sikeresen alkalmaztam, és aminek a segítségével karácsony előtt két hónap alatt közel 20 kilót lefogytam. 

Hát, ez lesz az a történet, amit szeretnék megosztani veletek. Jó lennek, ha követnétek 🙂