Lépésről lépésre....

Hová jutna a világ, ha mindenki tökéletes volna…..

fogyás, tudatosan

Feladhatod, jogodban áll. De jogodban áll folytatni is.

Hová is jutna a világ, ha mindenki tökéletes volna…… Ez a mondat lehetne a felütése a mai napnak.

 

Jelentkezőink között általánosnak bizonyult, hogy a mai napot igen nehéznek ítélték. A nehézség abban a munkában leledzik, amit fejben kellett elvégezni: hogy szembe tudjon nézni mindenki a második gyümölcs-nappal.

Nem volt egyszerű, és erre ékes bizonyíték volt tízből kilenc visszajelzés. Volt, aki nem tudott ellenállni az ebédnek. Volt, aki végigsírta a mai napot, de kitartott. Volt, aki úgy érezte, fel kell adnia, mert nem bírja ki.

Mindenkivel külön beszélgettünk, és próbáltuk megérteni, miért ilyen keserves ez a második gyümölcs-nap, holott az elsőt még nagyon könnyen vették.

Azt a választ adták, hogy elfogyott a lendület. Nem tudtak különbséget tenni a valódi éhség, és a megszokás között.

Ez pedig azt jelenti, hogy az előző esti felkészülésben, relaxációban és a reggeli “mantrázásban” volt a hiba.

 

Elmesélem egyikük esetét: igen tanulságos.

A hölgy 43 éves. Két gyermeket nevel, a nagyobbik is még csak 9 éves. A terhességek és szülések során hízott meg úgy, hogy 163 cm magasságához immár 93 kg súlyt visel a testén. Már mindent kipróbált, túl van fogyitablettákon, zsírégető teákon és mindenféle csodaszereken.

Ezt a tréninget tartja utolsó esélyének.

A mai napon azonban elsírta magát: nem bírja, ismételgette, kínlódott, gyötrődött, de képtelen volt megállítani a könnyeit.

Végül, valamikor délután kettő körül felhívott. Elbeszélgettünk. Elmondta, hogy azért sír, mert kilátástalannak érzi a küzdelmet, senkinek és semminek érzi magát, ronda, kövér, és képtelen is lesz ezen változtatni.

Megkérdeztem tőle, hogy az eddigi napokat hogy viselte. Elmondta, hogy egész jól, sőt, lelkes is volt. De a mai…. valahogy a mai napon megszakadt valami.

Próbáltunk a mélyére ásni, mi történhetett. Éhes vagy? kérdeztem tőle. És a meglepő válasz az volt, hogy NEM. Nem volt éhes. Nem korgott a gyomra. Mégis sírt, és enni akart. MIÉRT? Tette fel a kérdést.

Szép lassan derült ki, hogy már gyerekkorában kezdődtek a problémák. Ha bánatos volt, a szülei étellel vigasztalták. Ha nem sikerült valamit megoldani, kapott egy kis csokit, hogy ne legyen szomorú miatta. Kialakult benne egy egyszerű folyamat: ha valami nem sikerült, akkor enni kellett. A terhességei során sok problémával nézett szembe: már eleve magas súlyról indult, és komplikációi is voltak. Félt, hogy elveszíti a babákat, ami rettenetes kudarcélmény volt számára. Evéssel próbálta magát helyreállítani.

Miközben az evéssel vigasztalódott, egyre kövérebb lett. A kövérség pedig mit eredményezett? Egy teljesen negatív önképet: azt, hogy ő mindenre alkalmatlan, ronda, kövér nő. Ez ivódott a tudatalattijába. Teljesen mindegy, hogy mit tesz tudatosan, a tudatalattiba táplált nagyon erős gondolat mindent felülírt.

Ezért érezte magát rosszul ma: mert már nyolc napja sikeres volt, miközben a tudatalattiból állandó ingerek érkeztek arra, hogy térjen szépen vissza a „normális” kerékvágásba, és kezdjen el enni. Ő viszont nagyon elszánt, és felhívott engem. Hálistennek. Fényt derítettünk a problémára, most már kezelhetjük azt. A hölgynek azt a tanácsot adtam, hogy ma szánjon rá fél órát legalább, és nagyon erős tempóban gyalogoljon. Utána azonnal fürödjön le, és feküdjön le aludni. Biztos, hogy sikerül megtennie: éreztem a hangján.

 

Ha pedig ezt megtette, akkor már nyert ügye van: az első csatát elveszítette az igen rosszul kondicionált tudatalattija, és holnap azzal az érzéssel fog felkelni reggel, hogy ennyire sokat még soha…. ismétlem, SOHA nem tett meg magáért. És ezzel elindul a tudatalatti átprogramozása. Tudom, hogy sikeres lesz.

Nektek is sok sikert kívánok, és azt, hogy ha ismeretlen eredetű félelmeitek vannak, arra gondoljatok, hogy talán valahol mélyen elindult egy olyan folyamat, ami előre fog vinni: az új gondolkodás, és a megújult élet felé.

Ez lebegjen a szemetek előtt, ha meginogtok. Mindig van tovább, csak meg kell találni a kapaszkodót hozzá. Ha az a kapaszkodó egy levél, vagy egy telefonhívás, vagy egy segélykérő komment itt helyben, akkor ezt a lehetőséget kell megragadni.

 

Nagyon sok kitartást kíván: A Tudatos Fogyás Csapata.

(keress minket a Facebookon is: https://www.facebook.com/vegleges.fogyas )

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!