A napokban eszembe jutott az az időszak, amikor a kisfiamat vártam. Egyre növekvő pocakkal járva-kelve a világban, azt vettem észre, hogy egyre több a várandós nő körülöttem. Soha életemben annyi gömbölyödő pocakot nem láttam, mint abban a szűk kilenc hónapban.
Persze, nem arról volt szó, hogy a nők hirtelen kedvet kaptak a szüléshez. Inkább csak arról, hogy a figyelmemet lekötötte valami olyasmi, ami egyébként nem igazán érdekelt, és megláttam azokat a dolgokat, amiket addig nem.
És hogy ez miképpen kapcsolódik a blog témájához? Abból a nagyon egyszerű tényből kiindulva, hogy a világ MINDIG ugyanolyan, mégis: az egyik ember ilyennek látja, a másik meg olyannak, azt a következtetést lehet levonni, hogy RAJTUNK MÚLIK, milyen is a világ körülöttünk. Ez pedig felveti azt a kérdést, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a világot olyannak lássuk, amilyennek látni szeretnénk.
És itt kapcsolódik be a már nagyon sokat emlegetett Tudatalatti, az ő hatalmával. (Olvashatsz erről ezen a linken kicsit bővebben is)
Az előbb említett érzés biztosan sokatok számára ismerős már. Ha valami nagyon foglalkoztat, és leköti a napjaidat, ha alig-alig tudsz másra is gondolni, mint erre, valahogy az élet mindig az aktuális érzéseidnek megfelelő embereket, helyzeteket, körülményeket vezeti eléd.
Ha nagyon szeretnél valamit elérni, akkor sokat rágódsz rajta, de előfordul, hogy mégsem találod a megoldást. Szeretnéd a helyzetet megoldani, de nem sikerül. Töprengsz rajta, és ha tudatosan nem is gondolsz rá, mégis, kitörölhetetlenül a gondolataidban van, és elő-előkerül valahonnan a mélyből. Ilyenkor szokott megtörténni, hogy a megoldást egyszer csak eléd dobja az élet.
Ezekre a “véletlenekre” nagyon sokféle választ adnak az emberek. Van, aki szerint szerencse volt csupán. Van, aki Isten kezét látja a dologban. Szerintem sokkal egyszerűbb, és egyben sokkal nehezebb dologról van szó. Arról van szó, hogy munkába állítottad a tudatalattidat. Annyira szeretted volna megvalósítani a dolgot, annyira akartad, hogy megtörténjen, hogy a tudatalattid felfogta a parancsot, és teljesítette a feladatot.
Igen, felfoghatod ezt úgy is, hogy Isten megoldotta, és úgy is, hogy szerencséd volt. De Isten segítségére nem számíthatsz lépten-nyomon, és szerencséd sem lesz minden nap. Egyvalamid azonban mindig ott lesz veled: saját magad. A saját gondolataid által megteremtett valóság.
Ezek nem véletlenül történő dolgok, hanem nagyon is okszerűek. Hihetsz Istenben. Hihetsz talizmánokban, vagy szerencsehozó kabalákban. Hihetsz angyalokban, hihetsz bármiben, az eredmény egy és ugyanaz: a hited tárgya bármi is, az ereje a tudatalattidban lakozik. Vagyis benned. Bármiben is hiszel, magadban hiszel.
Ha a célod az, hogy elérj valamit, és mégsem éred el, akkor probléma van a hitrendszereddel. Nem Istenben való hitedre gondolok, vagy bármely más dologban való hitedre, hanem a célod elérésébe vetett hitedre.
Ha fogyni szeretnél, de nem sikerül, annak is a hited az oka, vagy éppen a hited hiánya. Korábban írtam már erről: sokszor azt gondolod, hogy szeretnél elérni valamit, – például szeretnél lefogyni – de képtelen vagy megtenni. Ennek az az oka, hogy valójában nem szeretnél lefogyni, vagy rossz parancsot adtál a tudatalattidnak.
A másik ok pedig az, hogy hiányzik a megfelelő érzelmi alapú motiváció.
Sokáig tartott, mire erre rájöttem, még tovább, mire kidolgoztam azt a módszert, aminek segítségével a fogyás szolgálatába lehet állítani a tudatalattit. Apró részeket már megosztottam veletek, és továbbiakat is le fogok még írni. Meg fogod látni, hogy milyen kemény munka a fogyásnak az a része, amikor a külvilág még nem lát semmit, a mérleg még nem mutat eredményt, de a TÜKÖR! A tükörben valami már megváltozik, a tükörben már mást látsz. Nem lettél sem karcsúbb, sem másabb, mégis mást mutat: azt mutatja, hogy elindultál azon az úton, amelynek a következő szakaszában már a mérleg is mutatja a változást. Ezt még csak TE látod, mert a munka a bensődben zajlik. Ez az a pont, amikor a világ – ugyebár – pont ugyanolyan, mint eddig, te azonban már másnak látod, és benne másnak látod magadat is.
Így jutsz el a bizonytalanságtól, a rossz szokásoktól, a hibás rögzülésektől addig, hogy kilépsz a komfortzónádból, és álmodni mersz, és hinni mersz az álmaidban, és kötődsz a hitedhez, és végül valóságot teremtesz.
Elindul a fogyás, ami megerősíti a hitedet, és ez az erősebb hit újabb valóságszeletkét eredményez, ami tovább erősíti a hitedet. A kör pedig bezárult, egyre feljebb kanyarog a spirál, elindul egy önmagát erősítő folyamat.
Persze ez sem olyan egyszerű dolog ám, hogy egyszer csak úgy magától megtörténik. Hihetsz te bármit, ha nem TESZEL IS érte.
Egyetlen dolog vezet a sikerre: a saját agyad, a saját tudatod, és a saját hited.
Hiszel magadban? Hiszel abban, hogy az élet eléd teszi a megoldásokat, ha nagyon keresed?
Hidd el: Isten (vagy bármi, amiben hiszel), bizony, támogat……
