Ha hihetnék magamban….

Miben hiszel? Tette fel a kérdést nemrégiben nekem valaki.

Eltöprengtem rajta. Miben is hiszek én? Hiszek vajon Istenben? Hiszek az angyalokban? Hiszek az emberekben? Nem tudtam válaszolni neki. Már rég elköszöntünk egymástól, én még mindig ezen gondolkodtam. Miben is hiszek én?

Aztán arra jutottam, hogy valami olyasmiben hiszek, ami nehezen köthető meglévő rendszerekhez. Nem köthető vallásokhoz, nem köthető társadalmi rendekhez, sem társadalmi osztályokhoz vagy országokhoz. Én valami olyasmiben hiszek, amit én magamnak teremtettem meg. Olyan hitvilágban hiszek, aminek a középpontjában – és most lehet azt gondolni, hogy egoista vagyok – én magam állok.

Végül kimondtam: én magamban hiszek. Hiszem, hogy jó döntéseket hozok. Hiszem, hogy meg tudom valósítani a terveimet. Hiszem, hogy akár tudatosan, akár megérzésekkel, de eljutok a helyes megoldásokig. Hiszem, hogy én jól, és egyre jobban élem az életem. Hiszem, hogy megtalálom azokat az embereket, akikre szükségem van, és képes vagyok megteremteni azokat a körülményeket, amelyek között jól érzem magam.

Azt hiszem, te is feltetted már magadnak a kérdést, hogy képes vagy-e megcsinálni valamit, amit elhatároztál, de az is lehet, hogy már azt a kérdést kellett feltenned, hogy miért nem vagyok képes megcsinálni, amit elhatároztam?

Ó, ha tudnád, hányan vagyunk így ezzel! Hogy mennyien küzdünk nap mint nap, az élet megannyi területén azzal, hogy képtelenek vagyunk végigcsinálni amit elhatározunk.

Olyan sok szenvedő emberrel – zömében nőkkel – találkoztam már, akik küzdöttek magukkal, mert nem voltak képesek megfelelni a saját elvárásaiknak, nem voltak képesek az elhatározásaikat megvalósítani.

A test-képünk kifejezetten olyan területe az életünknek, ami sok-sok bizonytalanságot okoz. Sajnos az elmúlt évek médiája nem igazán kedvezett az átlagos testalkattal rendelkező nők önértékelésének. Pedig a nők 90 százaléka átlagos testalkatú (hiszen ez az átlag 🙂 )

Mégis, az újságok címlapjain mosolygó hölgyek átlag 25 évesek, 45 kilósak és a narancsbőrt meg a zsírpárnákat hírből sem ismerik. Szerencsére az utóbbi egy-két évben már vannak olyan cégek, amelyek felismerték, hogy hiába reklámozzák a 45 év feletti nők részére készített arckrémet a 25 éves modell sima arcával. Teljesen hiteltelen az egész. Most már lehet látni olyan nőket is a médiában, akik rendelkeznek némi hússal is a csontjaikon, és meglátszik rajtuk, hogy a sokadik x-et tapossák, és kezd átmenni a médiába is az az egyébként teljesen normális dolog, hogy az ember – sem nő, sem férfi – nem úgy néz ki 60 évesen, mint egy húszéves hősszerelmes, vagy mint az ifjú királylány.

A folyamat tehát elindult, de hosszú idő kell annak, amíg ez az önmagunkba – saját testünkbe –  vetett hitünket helyreállítja, csak úgy, spontán módon.

Kezdj el hinni magadban! Ha képes leszel arra, hogy szembenézz magaddal, és elkezded szeretni magadat, előbb-utóbb hinni kezdesz majd magadban. A hit ugyanis a szeretettel kezdődik. Csak abban hihetsz, amit szeretsz, vagy amit elfogadtál, mert a hithez kell valamennyi alázat – ettől hit. Ha magadban akarsz hinni, akkor némi alázatot kell mutatnod magad iránt. El kell kezdened szeretni magadat, elfogadni magadat, és amint elfogadtad magad, elkezd az önmagadba vetett hited is erősödni.

A kérdést már nem úgy fogod feltenni, hogy vajon képes leszek-e megcsinálni, amit elterveztem? Hanem úgy, hogy vajon mikorra fogom tudni megcsinálni, amit elterveztem?

És nem azt az önkínzó gondolatot forgatod majd a fejedben, hogy miért nem vagyok képes arra, amit elhatároztam? Hanem azt fogod gondolni, hogy képes vagyok rá, sőt, örömet okoz hogy megtehetem.

A következő bejegyzésben néhány nagyon egyszerű gyakorlatról fogok írni, amelyek segítenek az önmagadba vetett hited megerősítésében.

Szóval: ugye, Te is hihetsz magadban?